Egész évben a csereprogram működéséért küzdünk, a kiutazóknak minden problémáját megoldjuk, aztán nyáron béke van, élvezik a kiutazó hallgatók a traineeship-üket. Hónapokig ömlik a megoldandó probléma meg panasz aztán csend. Kivétel ez alól a következő versenyző, aki a legnagyobb uborkaszezon közepén örvendeztet meg kedves levelével:

"Lassan mar csak 1 honapom van hatra, ugyhogy azt hiszem mar nem korai kijelenteni, hogy eletem eddigi legnagyobb kalandja ez az Ausztralia...a munka olyannyira erdekes, hogy -mivel a tanarom meghivott- nagy esellyel vegzes utan vissza is jovok Melbourne-be egy PhD osztondijjal! Es ezt mind nektek koszonhetem:) Remelem a kepeslapomat megkaptatok?
Most itt egy foto, amin lelkesen reklamozzuk az IAESTE-t a tobbi diakkal  a Bay of Fires-nel Tasmaniaban. A betuk valami tengeri novenybol vannak (meg mi is igyekszunk betukke formalodni)

Szoval megint csak sok koszonet es hala: Moni "

Én ezért IAESTE-zem.